Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

orrot, szájat és fület festettünk neki. Az eredmény: sárgásszinü arc, részben vizbefulthoz, részben tengeri szörnyhöz hasonlította Ezt a hélyagot hosszú kötélhez erősítettük, másik végét sulyokbél állé fogantyúk húzták, ezeket aztán a kötél közepéig és szorosan a part mellett, a folyó fenekére süllyesztettünk. Mi magunk a bokrok közé rejtőztünk. Ha a kötelet a partra huztuk, a festett hólyag elmerült a vizben. C3ak lazátanunk kellett a kötelén, és a hólyag máris teljes erővel szökkent a felszinre. Mit sem sejtve csónakáztak a nyaralók a folyón. Lestük őket, és amint a csónak az általunk megjelölt helyre érkezett, a hajas csodalény felszökkent a vizből, hogy aktán újra eltűnjék. A hatás leírhatatlan volt. Mi fiatalok nemcsak a hozzánk közelálló családi életet vettük át és tükröztük vissza, hanem a magunk módján lereagáltuk azt is, ami házunk négy falán tul é3 a birtokon kivül történt. Ezek a benyomások, igen gyakran, ábrázolási folyamatban, csaknem előadásban, csapódtak le, más embereket testesítettünk meg benne, és idegen életet utánoztunk, otthoni tevékenységünkhöz egyáltalán nem hasonlító életet. így például, amikor Oroszországban bevezették az általános hadkötelesettséget, hasonlókorú fiukból felállítottuk a magunk hadseregét. Sőt két hadsereget is toboroztunk: a fivéremnek is volt hadserege, nekem is megvolt a magamé. A két ellenséges hadseregnek egy és ugyanaz a személy volt a fővezére, apám egyik jóbarátja. Egyetlen hivó szavára özönlöttek a szomszédos falvakbél a tiz-tizenegy éves fiuk, az uj barátaink, hogy résztvegyenek a teljes egyenjogúság alapelvein épükő játékban. Mindenki közkatona