Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 48 és nehézkesen döcögött utánuk az élelemmel megrakott parasztkocsi. Mi, fiuk nem vettünk ugyan részt a vadászaton, de azért felkeltünk hajnalban, hogy elkisérjük a vadászatra indulókat és irigységgel teli néztük izgatott arcukat. Visszatértük után a lelőtt vad megtekintésében leltük örömünket. A vadászat xsfc napja alapos testi tisztálkodással végződött. Éjszaka aztán zenével, tánccal, bűvészmutatványokkal, szórejtvényekkel szórakoztak, zálogosdit játszottak. Nyáron a családok időnként "viziünnepségen" jöttek össze. Napközben úszóversenyek folytak, este pedig feldiszitett csónakokon hajókáztak végig a folyón, az élen vagy harmincszemélyes csónak úszott, fúvószenekarral a hátán. Az Ivan Kupalt

x megelőző éjszakán, kicsinyek és nagyok résztvettek az elvarázsolt erdő kialakításában. Lepedőkbe burkoltan, kifestve leskelődtek a után. Ezek közeledtekor a tréfacsinálók váratlanul kiugrottak a fák vagy a bokrok mögül. Mások magukat és a csónakot is fehér lepeaőkbe burkolták, és mozdulatlanul állva a csónak orrában, hajóztak végig a folyón. Ez a hosszú fehér farkú kisértet erőteljes hatást váltott ki. De voltak sokkal gonoszabb tréfák is. Áldozatuk egy fiatal német zenész volt, az első zenetaniténk. Naiv volt, mint egy tizennégyéves kislány, és mindent elhitt, amit mondtak neki, qiég a legnevetségesebb dolgokat is így például egy napon bebeszélték neki, hogy a faluban felbukkant egy nagy darab, kövér parasztasszony, aki déliekre jellemző szenvedéllyel belészeretett és most mindenütt keresi őt. Egyszer késő éjszaka vonult vissza a szoxKeresztelő Szent János /Szentivánéj/