Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

45 TRÉFÁK ÉS MÓKÁK De a művésznek ezenkívül emberekre is szüksége van, emberekre, akik között él, és akik alkotásához anyagot szolgáltatnak neki. Engem a sors életem folyamán elkényeztetett ilyen emberekkel és ilyen társaságokkal. Először is olyan korban éltem, amikora a művészet, a tudomány és az esztétika erőteljes fejlődésnek indult. Tudvalevően, ehhez a fejlődéshez Moszkvában jelentősen hozzájárult az akkor még fiatol kereskedő réteg, amely első izben került az orosz élet látókörébe, és amely ipari- és kereskedelmi ügyei mellett, igen szorgalmasan érdeklődött a művészet iránt is. Itt van például Pavel Mihajlovics Tretyakov, a hires képtár megteremtője. Ajándékba adta Moszkvának. Kora reggeltől késő » estig dolgozott az irodában vagy a gyárban, este azonban ott volt a festménygyüjtöménye között, és elbeszélgetett azokkal a fiatal művészekkel, akikben tehetséget szimatolt. Egy-két évvel később ezeknek a művészeknek a képei, már a képtárába vándoroltak, kezdték őket me^ism^rni, végül hires festőkké váltak. Minden mecénási tettében milyen szerény volt Tretyakov! Ki is sejthette volna a zavarban lévő, félszeg, karcsú, sőt keszeg, pa papra emlékeztető alaktani láttán, hogy ő a hires orosz Medici. Nyári vakációit arra használta fel, hogy megismerje az e :rópai festészetet é3 az európai muzeumokat, később pedig egymás utón végigkutyagolta egész Németországot, Franciaországot és Spanyolország egy részét.- Ezeknek az utazásoknak a tervét egyetlen nap alatt készítette el, egész életére szólóan.