Sztanyiszlavszkij, Konsztantyin Szergejevics: Életem a művészetben; Fordította: Gál M. Zsuzsa; Q 8026

- 29 robban az öröm. Ezúttal színházba megyünk. A színházba utazás valami más, mint a cirkuszba indulás. A 3zinház koaolyabb. Ízt az expedíciót anya vezeti, lőzőlog megmosdatnak bennünket, selyemingbe, bérsonynadrégba öltöztetnek, puha bőrcsizmáeskót húznak a lábunkra. Kezünket fehér kesztyűbe bujtatják és szigorú figyelmeztetést kapunk: ugyanilyen fehérek legyenek a színházból való hazatérés után is, ne pedig feketék, mint az esetek többsé

0ében. Érthető tehát, hogy egész este merev ujjakkal, Testünktől távoltartott kézzel járunk, nehogy bepiszkolódjunk. De hirtelen elfeledkezünk róla, megfogunk egy darab csokoládét, vagy kézbeveezszüsk a még nyomdafestéktől nedves műsorlapokat. Vagy izgalmunkban végigsimítjuk a páholy pizzkos bórucny korlétját - és a fehér kesztyű máris fekete pecsétekkel tarkított sötétazinüvé vélt. Anya fölveszi a díszruháját és módfelett szép. Szerettem nézni, amikor fésülködött és ott ülni, ha öltözködött. Ezuttgl magunkkal visszük a szolganép gyermekeit és szegény árvákat is meghívtunk, Nem elég egy hintó és - mintha piknikre mennénk egyszerre több kocsival utazunk. Különlege en megszerkesztett deszkát i viszünk magunkkal. Az egymástól távol felállított székekre helyezi majd, éa egymás mellett nyolc gyerek ül rajta, mint verebek az ágpn. A dajkák, nevelőnők és szobalányok a páholy hátterében ültek. Az előcsarnokban anya hideg falatokat kéczit a szünetre é csészékbe tölti a teát, amit különleges üvegekben hoztunk magunkkal a gyerekek számára. Ide jönnek aztán az iemerőök is, hogy me csodáljanak ós dicsérjenek bennünket, gyerekeket.