Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 91 tudtam megítélni, el voltam tőle ragadtatva. schroedorné figyelemmel hallgatta s több izben biztatóan Intett feléje. - Moat mondjon el valamit - versben. n Lilla a Messinai ará ~ból adott elő egy részletet. « - jól van! Brávó! - szólt közbe schroederné. Még valamit, talán Margit monologját a bokka mellett, aztán elég is lesz. Lilla leült, a falnak fordulva s elkezdte; Szivem n nehéz, nyugtom oda" - olyan bánattal, annyi fájdalommal, hogy könny szökött a szemembe s mcfet történt először, hogy kifejezést adtam tetszésemnek. Schroederné aztán megmondta a véleményét, a mely életkérdés volt Lillára nézve. - Kedves gyermekem,- ha csak azért jött volna ide, hogy bókokat halljon tőlem, egyszerűen azt mondanám, hogy nagyon szép volt. De kegyed tanácsért jött hozzám c igy azt mondom, hogy félévi kitartó, lelkiösmeretes ós komoly tanulásra van szüksége, a mely után ugy fog németül beszélni, mint egy * született szász. Tud még hat hónapot áldozni a tanulásra? - ÉP egy esztendőt szántam rá,- felelte Lilla. - Akkor biztos a sikere. De kinél fog tanulni? Lilla elragadó bájjal tórdreeraszkedett Schroederné előtt és összetette a két közét. - Én azt reméltem - és könyörgő pillantással nézett fel. - ártemí ÉP legyek a mestere. Lilla a fejével bólintott. Schroederné magához ölelte és homlokon csókolta. - jó,- legyen hát keryed az én utolsó tanítványom. - És a leghálásabb, arra esküszöm,- mondotta Lilla s meghatva csókolgatta a nagy művésznő arcát. Éjfélkor mentünk el Schroedernétői. Lilla mámoros volt a boldogságtól.