Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 50 - Bocsássa meg a kíváncsiságomat, madame,- mit olvas? - Egy uj tragédiát, a melyben igen jó szerepem volna, ha még játszanám» Essex grófot. - Laübétől? - ün ismeri? - kérdezte Schroederné csodálkozva. - Hogyne! - feleltem mosolyogva, a hogy ismerek mindent, a mi Orosz- vagy Angolországban megjelenik. - Tud németül? - Nem, de van egy fordítóm. - Oh! - mondotta szomorúan Schroederné,- színészetünk nagyon hanyatlott! Fényes csillagaink kialudtak. Most minden Franciaországból jam. án még láttam Ifflandot, Schiller, ismertem Goethét, ideje, hogy viszontlássam őket. Odafenn jobb társaságé^, találnék, mint itt lent. De bocsánat, ezek olyan vénasszonyos panaszok. Ti itt vagytok, kedves gyermekeim. Hozott az Isten benneteket. Meleg pillantást vetett ránk. - kost kegyeden van a sor,- beszéljen,- mondottam Lillának. Ne törődjék velem, beszéljen csak németül, ön addig emlékezetembe vésem ezt a szobát mindenestül. Ulla Schroederné mellé ült, megfogta a kezét s elmondta neki, hogy miért jött. Az öreg művésznő szivesen és figyelmesen hallgatta végig. - Hát lássuk,- mondotta azután,- adjon elő valamit németül. Mit tud a mi nagy költőinkből? - A mit parancsol. - kezdjük talán az "Ármány és szerelem"-me1. Ii Ha szivére tette a kezét. A szive ugy vert, mint még soha, a legfényesebb közönség előtt sem. Elkezdte. Az "Ármány és szerelmet? szinte könyv nélkül tudtam a igy szórói-szóra miaárhetteia s minthogy a kiojtésót nem