Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 40 - Jó, tehát elfogadom. - Teháthoinap utazunk. - Hát az útlevelek? - Kedves Dumas ur, nyújtsa karját Kariénak és sétáljanak egyet, én szaladok a francia követségre,aután a külügyminisztériumba és visszahozom az útleveleket. - Ferdinánd! Ferdinánd! - kiáltotta utána. De Ferdinánd már eltűnt. Szótlanul haladtunk a töltésig, a melyet körülzajongta* a hullámok s ott állottunk némán, a messzeségbe nézve. Pár pillanat múlva felsóhajtottam. Marie sóhajjal válaszolt. - Azt hiszen, nagy oktalanságot követnénk el mindaketten. - Ön azt hiszi? - felelte Mari©,- én meg vagyok róla győződve. E pillanatban bécsi barátnőnk megfordult az ágyában. • Én is megmozdultam. - Ne figyeljen oda, álmában fordult meg. - Vagy azért, hogy jobban hallhasson. - Téved, ugy alszik, mint Éva a bűnbeesés előtt. - Helyes! Mint Éva a bűnbeesés előtt. Bécsi barátnőnk egy felkiáltással szeméig rántotta a takarót. - ügy©, rajta kaptam, kíváncsi, összekulcsolta a két kezét, mint egy kis gyermek s ugy nyújtotta ki a takaró alól. - Kérem! - Jó, de nem beszélhetek egyszerre kettejükhöz,mert ha Jobbra beszélek és balra nézek, kificamítom a nyakamat. - Hát mit akar? - Becsukom a szememet. Kegyed fölkel s átköltözik a barátnőjéhez. Talán megbolondulok, ha két ilyen szép fejet látc t eryniús u;úl jt'.,, '.e i. a'j.*