Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

- 12 - Igazán nem? - Becsületszavamra! - Oh igen, de útközben. - Nem hiszem. - Mindegy. Jó szerencsét. - Vigyázzon! Vadásznak nen szoktak jó szerencsét kívánni. Beléptem a vasúti .kocsiba, az állomásfőnök rám CEukta az ajtót, s kívül a kocsira egy darab papírost ragasztott, a melyek vastag, nyomtatott betűkkel ez állott: zárt magánfülke. Az ajtó mögül figyeltem az utasokat a kellő.pilla natban kidugtam fejőmet az ajtón, magamhoz intettem vonatrendezőt, megmutattam neki Bulycvszkynét, a mikor bécsi hölgyéé férfiismerőseivel együtt fölszállt e közöltem vele, hogy mit várok az előzékenységétől. - Melyik az? - kérdezte. - A legszebb köztük, - szóval az, a kinek á la Mouequetaire kalap van a fején. * - ügy van. - Önnek nincs rossz izlése. - Azt hiszi? - Gyönyörű! - Csakhogy nincs köztünk semmi. A vonatrendeső kételkedő arcot vágott s a f9jét csóválta. - Hiába rázza a fejét,- ez mégis igy van,- mondot tara bosszúsan, a mikor láttam, hogy nem akar hinni az ártatlanságomban. A vonat elindult, pontoiseban már vak sötétség borult mindenre. Az ajtó kinyílt s a vonatrebdező hangját hallotÉÜ. _ • • m mm t