Dr. Hevesi Sándor: Bulyovszky Lilla; Q 6013

(bot 3 n F H l~T XJ Ü IßJJ M> ( K ,, t­Szinhíztaéwdhyi iatéxei fc^U» ituu»«-* 1656-ban, egy őszi reggelen benyitott dolgozószo­bámba az inasom, a kinek pedig meghagytam, hogy ne merjen há­borgatni. Vasvillaszemekkel néztem rá, de ő igy felelt: - Nagyságos uram,- az illető rendkivül esinos. - Miféle illető, te kófic. -Az a hölgy, a ki miatt háborgatni merem a nagy­ságos urat. - Mi közöm hozzá, ha még olyan csinos? Tudod, ha dolgozom, nem vagyok itthon senkinek. - Csakhogy a nagyságos urnák egy jó barátja aján­lotta ide. - Melyik jó barátom? - A ki Bécsben lakik. - Hogy hivják? - Bolond neve van. Ki is ment az eszemből. Valami drágakő. Gyémánt, vagy rubint ­- Nem Saphir? - De igen, Saphir. - Az más. Vezesd a szalonba és hamar adj ide egy házikabátot. Az inas kiment. Könnyű léptekkel suhant el valaki az ajtóm előtt, aztán megjelent Theodore ur s karján hozta a házi kabátomat. Ha én egy inast azzal tüntetek ki, hogy urazom, az vagy hallatlanul ostoba, vagy kimondhatatlanul hebehurgya. Nekem három jeles példányom volt ebből a fajtából. Theodore, Joseph és Viktor. Theodore csak tökfilkó volt, de a maga nemében tökéletes. Különben sokkal jobb, ha egy inas ostoba, mint ha l

Next

/
Thumbnails
Contents