Szilánk; Q 5984

megkeresem őket! /Vera után szalad, a szél csapkodja az ajtót, leszállt a köd, Szines rakéták cikáznak az éjszakában, bevilágítják az erdészházat, az erdő szélét, az Most láthatóvá lesz/egész táj, a távolabbi hegyi parasztházakkal. Mária megijed a fénytói, visszatér, zokog, A sarokban alig látható a feszület a falon, Mária pirosan égó mécsest gyújt meg, térdre ereszkedik / s He hagyj el, istenem ! /csend, imádkozik /• ISTVÁN X Te sirsz, Éva ? Szerelmem, mi bánt ? Nem is fáj Nem látlak, Éva ! Itt vagy ? MÁRIA / a hangra megfordul / x Hozzám beszélsz, fiam? ISTVÁN : Éva! Éva ! MÄRIA /Istvánhoz / : Gyermekem, drága gyermekeim / ráborul / , ISTVÁN / kezét Mária vállára teszi / x Ne sirj, Éva, Amint meggyógyulok, majd ha vége leez, eljövünk ide, kirándulni. Bejárjuk ezeket a szomorú helyeket !,., Vizet, vizet ! MARIA /felugrik, ide-oda szaladgál, fazékból akar vizet adni, nem találja a bögrét, leteszi a fazekat, leejti a bögrét, ugy szól, mint puskalövés az éjszakábai /. ISTVÁN /felrezzen a hangra / x Itt vannak! Gyilkosok I Fasiszták ! MARIA /végre vizet ad, István szájához emeli a bögrét /, ISTVÁN / képtelen inni, a viz szétfolyik az arcán, de megkönnyebbül / * MÁRIA X Ejnye, ejnye / gyengéden törölgeti István arcát /, ISTVÁN / szelidon / x Évám, amig csak el nem kergetjük óket, amig ki nem irtjuk mind a fasisztákat, mi sem lehetünk elégedettek I /összecsuklik, teljes csend / , MÁRIA x Elégedettek,,, ISTVÁN x igen, elégedettek ! Én szépen akarok élni! Nem akarok