Szilánk; Q 5984

- 19 Dr. DÉNES / el, majd a nővérekkel vissza. / Dr. MARTIN : Kérem, csillapodjanak. Tudják, hogy a professzor ur nem szereti a felhajtást / Elvirához / : Ha a kolleganő ennyire szeret ünnepelni, kivághatok akár egy vezércikket is, mármint szónoklatot: " Professzor ur, mi, a klinika, a kollektive nevében, én, mi, nagyon örülünk, hogy az ere ményes, sikerrel teli ... ELVIRA / félbeszakítja / : Hosszú ... hosszú ! / Dr. BOROS és a felesége : ÉVA lép be. Pillanatnyi csend. Elvira kissé meglöki dr. Martint, aztán Éva mellé lép, aki megöleli Elvirát. Közben igyekeznek visszatartani kirobbanni készülő nevetésüket Dr. Martin suta szónoki készülődéseinek láttán / . Dr. MARTIN : Professzor ur, mi ... hm ... izé ...szeretettel köszöntünk ! / I. Nővér közben felveszi az Íróasztalról a virágcsokrot ée Dr. Borosnak nyújtja. / Dr. BOROS / átveszi a virágot, kis habozás után határozottan átadja Évának. A többiekhez í^Köszönöm. Nagyon örülök a viszontlátásnak ! / Mindenkivel kezetfog. / I. és II. Nővér / el / Dr. BOROS / az ablakhoz lép, szélesebbre tárja, kitekint. Visszatér az Íróasztalához, gyengéden, könnyedén vigégigjártatja kezét, finom ujjait a könyveken, mintha meg akarná simogatni őket. / : Minden a helyén ... / végignéz mindenkin, külön-külön, Éván kissé tovább pihen a tekintete / : Nagyon hiányoztatok, visszavágytam hozzátok ! ELVIRA: Már mindenki nagyon várta önt!