Szilánk; Q 5984

- 16 I. NŐVÉR : Ня sikerül az operáció ós rendbejön, akkor talán : igen. Persze, lassan, elővigyázatosan. Szóval, nem olyan egyszerű ez ! II. KÖVÉR / kuncog / : Csuda muris lehet. Akkor ez a szép szőke nő husz évig ... Te jó Isten ! Ha ápolónő lenne ő is, még megérteném, de csak ugy ! / legyint / Várni, várni ... és közben semmi ! És ezalatt múlnak az évek ! I. N'VÉR : Te ehhez nem értesz ! Tul fiatal vagy. Hálatok mindig a

z a döntő ! II. NŐVÉR : Nálunk ? És kinél nem ? I. N'VÉR / az ablakhoz megy, kinéz, felkiált / : Itt van ! Megérkezett я prof ! Jé, hogy lesült ! A kertésszel beszélget, vele van Éva asszony is. Siessünk, eldumáltuk az időt ! II. NŐVÉR /tesz-vesz / : Ha éppen tudni akarod, Éva asszonyt sem éx*tem. • . I. NŐVÉR / félbeszakítja / t Hát ebből elég. Szedd már össze ezeket a papirokat és vidd ki. Aztán, mit nem értesz ? II. N"VÉR / összeszedi a selyempapirokat, amelyekbe a virágcserepek voltak csomagolva és megáll az ajtóban / : A prof. sokkal idősebb, több mint tiz éves házasok és Éva ugy szereti az "öreget% mintha az valamilyen állati klassz fej lenne. I. N'VÉR î Az " öreg " is szereti, talán még jobban, mint az első feleségét ... pedig az egy jól3ikerült fiút szült neki ... az orvosutódot. II. NŐVÉR î Az én drága Tomikámat.