A rebellis; Q 5983
- 89 Semmelweis: /leverten/ I ( iei , professzor ur, itt van. Skoda: Ennek aztán örülök. Teljesedett végre a legszebb alma. Semmelweis: Én nem ilyennek álmodtam ezt a napot, professzor ur. Ez az iras /а docenturat lobogtatja/ megcsúfolja eddigi munkámat. Tlyen docentúrát én nem fogadhatok el. iikoda: bit beszel?! liment a józt-n esze? Mutassa azt az irast! /Kikapja Semmelweis kezéből az irast, a többiek mögéje sereglenek, dödörögve fut ve, ig a sorokon, csak néhány szo érthető belőle/... Doktor Semmelweis Ignác... született... magántanárra kinevezem... Na, itt van!... eioaüasokat tarthat elmeieti szuleszetbol, bemutatásokkal gyakorló bábun... Nem értem, hiszen maga világosan és kifejezetten kérte, hogy a gyakorlati bemutatásokat bábun és hullákon egyaránt végezhesse, .ermelweis: 1,,еь, professzor ur, es most uy érzem, ei.nek a kinevezési okmánynak minden sora earó gúny. Lan ba boritja az arcomat, agyamba kergeti a vért; пев latok mast, csak a szégyenemet... Tisztelettel kérdem, Rokitáuszky professzor ur, mondja meg őszintén, ismer-e egyetlen ezuiéezmestert, aki nalai. nai jártasabb a boncolásban? Rofcitanszky: Nem, ilyet nem ismerek. Bpmmelweis: La engem utasit ez a gunyirat bábu—gyakorlatra. Gkods: Tagadhatatlan, ez e y kis szépséghiba, de a lényeg, Semmelweis, hoy magántauar lett. Docense е. y e,temünknek. Semmelweis: Igen, ha i ty nezzuK, csak szépséghibáról van szó. De en mutattam ki a boncolások и lázas megbetegedések közötti számszerű összefüggést. Megtaláltam a klórvizes mosakodás ban a megelőzés eszközét. Hát azéx^t tilt el engemet ez az ixnt a boncoiáatól, hogy kigúnyolhasson mindenki eiott. Arcul csap a sajat felfedezése mel. Ha elfogadom ezt a docenturat, mindenki rajtam fog nevetni. G кoda: Ember, csak nem akarja visszautasitani?
