A rebellis; Q 5983

- 77 Klein: /elébe siet./ Ma aztán ь me ,1 f.petes! -zivbol köszöntöm nalom, kedves őre, barátom. Von Rosas: A, Semmelweis doktor ur, örülök, ho y itt latom. Bemmelweis: /tisztelettel meghajol./ ' ' ' ! Von kosae: De nem akarom zavarni önöket. Talen rosszkor Is jöttem. Klein: A doktor úrral mar végeztem. Nincs több megbeszeini vaionk. Semmelweis: К y véleményen vagyok a professzor úrral. /Klein fele némán meghajol, Von Rosas felé:/ Ajánlom magamat, udvari tanácsos ur! Von M

'osas: Nagyon örültem, doktor ur. /Leeres..kedoen kezet nyújt./ Isten vde! /fen-olweis el./ Klein: Tegye magát kényelembe ! özabid! /Le akarja se iteni a felöltőt./ Von M

'osas: Köszönöm, nem teszem le, csak j;ár percre jöttem. Klein: Akkor is jobb volna levetni. Kekünk шаг nagyon kell v

i уáznunk , szamunkra lejárt a könnyelmusködés ideje. Von Hosas: Sajnos, he-he-he. Sajnos. De, tuaja, sietnem keli tovább. Klein: Messék, kedves barátom, fo;laljon helyet! Minek köszönhetem Bieg tiszteid kedve aséa. é t V Skoda: /kopogtat ea rögtön be is lép./ Jo napot uraim! Klein: /a foga között, nem valami barátságosan./ B'z a meglepetesek napja. Von ''osas: Nahat, Skoda jrofesszur ur itt?! Ennek örülök, nagyon örülök. Skoda: Bocsássanak meg, kérem, csupán csak e y percre szeretném igénybe vermi tureiaiaket, ha megengedik. elein: De kéren , ni eppen... Vos 'osas: Csak lessek, tessék, én szivesen magukra is hagyom önöket. Beszél; essenek , en inkább v ií svonulok. Skoda: Szó sem lehet róla, sot örülök, ha méltóságod is végighallgat. Von Rosas : Gzivesen, szivesen.