A rebellis; Q 5983

- 59 Lautner: /Ъе/ Hallották mar a hirt? Az utcákon mindenfelé csoportokba verődve all a pol агза ,. Keszni valami - ezt mondogatják. Üemmelweia: Mi...mi keszul? Lautner: Hát...majd meglátjuk, tenürich: Nem meri kimondani? 1arizsboi fuj a szel. U,y latszik, maukat is elkapta, talán elsodorja még a Monarchiát is. Semmel eis: Azt hiszi?...Iratén azt hiszi, hogy... Routh: A polgárság тьг a műit héten megrohanta a bankokat. Stendrich: Akarcsak ket hete l'arizsban. Ugyanúgy követeltek, hogy váltsak be papirbaukuikat arany és ezüst penzre. Routh: Márpedig a pénz a forradalmak óramutatója. Bteridxich: В a pillanat sem lehet messze. Lautner: A pol, arsag a Rendek laza elé akar vonulni, hogy aienesszenek a Rendek küldöttségét a császárhoz, terjesszek eleje az e esz nemzet követelését: Jetternich azonnali elbocsátását. Továbbá: adjon a császár uj alkotmányt az egyenlőség, testvériség es szabadna je yeben. 'tendrich: fi ez, ha nem íorrac.aiom? ! Semmelweis: Hat mégis?! Lautxier: ÂZ egyetemi polgárok az udvaron ácsorognák, Rokitanszky professzor ur sem tudta megtartani eioaöasat. Kivvisch: bocsánat, uram, in megyek. Viszontlatasra! Chiari: KIkiseren , professzor ur! /Gejrelweisnak/ Nyu alom es türelem! /A többiek fele./ Addio, urak! /Kiwisch-sel el./ outh: Ii, angolok, nem szeretjük a forradalmat. yoz va

i

:,y leverik mindé y. z arat az ország, nyögi. Stendrich: Jobb lett volna elutaznunk, ahogyan már te ,nap megbeszél tuk. Routh: Igen, igen, de hatha xxem olyan veszeiyes a dolog... Ambar nem ismereii a becsi j ol ^arsagot.