A rebellis; Q 5983
- H6 Lautner: Ne vadold magad! Asti történt is, önhibadon kivul történt. le el. eis: Kell ez a bantudat, Laut пег, ho y Kimeletlen lehessek magamhoz és mindenki máshoz. Ezután mindenkinek u^y kell itt mosdania, hot .y kiserkenjen к özén a ver... kiörvizben fogunk mosakodni. Leutner: Az ereu : eny me.- .hozza re a Jtí a feloldást neked. Semmelweis: Nem ugy, Lautner. 3e is kell vallanunk nyíltan, férfiasan a bununket. Fel kell iáznunk a világot., me mozgatnunk a szuieszmesterek lelkiismeretét... Klein: Lassan, lassan asszis .teni> ur! /Többiekhez/ Négyszemközt óhajtok beszelni asszii ztiasemmel. /Mindenki el./ Maria: /elhaladtaban/ negyén tcoe! Visszajövök. /Ü./ Klein: Mar megint ajtóstól akar berontani a hazba. Hagyja bekében a vilé ,ot, meg a szuléozmesterek lelkiismeretet. Semmelweis: Ugy érzem, meg koli ma, yaraznom, professzor ur... Klein: Semmi szükség ra, vegighi Ugattam előbbi eszmefuttatását. Vé«;xe rábukkant erre aaa. . .ÖÖŐ - ho by ' mondjam csak? - érdekes dologra. Gemmelweis: Kimondhatatlanul örülök, hogy professzor urnák is ez a vélemenye. Klein: ízt az örömöt mar régebben is megszerezhette volna maginak, ha hallgat rám. íeíímelweis: Nem értem, profess: or ur. Klein: im edaig is fi уelemmel és megértessel kisértem munkaját, ha maga is ugy Ügyeit vol: a az en velen enyemre... Semmelweis: Kérem, professzor ur, en szinte minden szavára er iekszem. Klein: Akkor hat hailotta-e valaha is, hogy helyeseltem a kötelező boncolást? ,'ikoi- látott e t em a boncteremben? Semmelweis: Nem is tudom... Klein: f- a ugye! dosen nézte«; jószei a.el a n. ,a tali uz oso - t. " inek
