A rebellis; Q 5983

- 12 Lelkész /be. A ^ -vrestyes most nem osen et, a lamp a aern vila it, az alooztatás ugyanis n ar megtölteni. / keresztfolyosó felül vonulnak a lépcsőház felé./ Semmelweis: ' ocsánat, főtisztelendő ur, mikor akadna néhány perce ! szamomra? Leikéss: Kérem, állok rendelkezésére, asszisztens ur. /Leveti a stolat és karinget, amelyekkel Sekrestyés el./ Tessek! Semmelweis: F; ^y kérésem volnu, de nem szeletnek felreertést... Lelkész: Közöttünk ali ha lehet félreértés, asszisztens ur. Semmelweis: Igen, én is azt hiszem. Гert ön tudja a legjobban, mennyi anya pusztul el a iuztoi... Hiszen amikor önt hivjuk, mi már tehetetlenek vagyunk... és akkor felhangzik a ministráns csengettyűje... Lelkész: Sajnos, napjaban többször is. Semmelweis: Sokszor, nagyon sokszot, éjjel és nappal... es vádol. Ln 3zinte mar állandóan hallom, arra riadok föl almomból... mér azt sem tudom, valósa -e vi gy csak képzelődöm. De nem rólam van szó, hanem az anyákról. Leikész: /bátorító, biztató han on/ Nem értem, mire gondol. Semmelweis: Legutóbb, most 47 elejtm a bizottsamegállapította, hogy az ön csengettyűje rémületet kelt az asszonyok között. Lelkész: A csengettyű és a szentség ali

;ha kelt felelmet: a halai közelsé e viszont mindnyájunkat megrettent. Semmelweis: Igen, én tudom. Csakhogy a bizottság állaspontja szerint: az ön csengettyűje aitai o<ozott rette es is ki

val

thatja a ,jermekágyi lazát. Lelkész: /tiltakozó gesztussal es aiosolyogva/ Kérem, hiszen én mar a haldoklókhoz megyek. Semmelweis: Én sem hiszem, különben mar szóltam volna; de ezen az osztályon már a lehetetlen is lehetséges. Hiedelem, feltételezés, meggyőződés - semmi sem számit. Szeretném, ha megértene.