Kettéhasítva; Q 5979

- IX Prof /Az ajtót veri/ Halló! Kinyitni! Ki van bent? Seanl válasz Krisztina Kinek volt kulcsa? Prof Bsak Irénnek. Kinyitni! /ököllel veri/ Krisztina Rettenetes előérzetem van. Nem birom! Hem birom idegekkel. Prof. Hincs telefon. Az is bent van. Van efjy tantuszom. Rohanj le» 07 a rendőrség. Azonnal jöjjenek. Bent van a kulcs a zárban. /Hallani, amint Krisztina távozik. Ezután csönd/ Hatalmas ütések, majd az ajtó beszakad. Szegedi berohan, felkapcsolja a villanyt* Irén fekszik holtan a heverőn. Prof. Irén! Irén! /Odarohan, megrázza. Ráhajol, hallgat. Ró~ mülten feláll, majd megnézi Irón arcát./ Hem él... Cián. /Felvesz a földről egy üvegfiolát. Megnézi/ Igen... /Leengedi a kezét, abból kiesik az üvegfiola. Lassan lehajol, közelről megnézi Irént, majd lezárja a szemhéját. Feláll, hátrálni kezű egészen a túlsó falnál lévő könyvespolcig. Bal kézzel rákönyököl az egyik polcra, majd jobb kezét ugy emeli fel, hogy a mozdulat egészen tétován és bizonytalanul indul, d© amikor a feje közelébe ér a keze, akkor azt felgyorsulva olyan hirtelen ós határozott londülettel kapja a homlokához, ami hasonlít arra a mozgásra, amit a mágnes idéz elő, ha a vasszilánkokat magához rántja./ Miféle igazságszolgáltatás müve ez? Vagy keresés? Vagy vád? Vagy az alkut nem ismerő sors legyőzése? Mint az a csodalovas, aki egyszer emberére akadt óa az mindent utána csinált. Végü

l Д csodalovas lovastól leugrott a «lakadókba, s-eet- ellenfele neng

tottc meg utána

. Győzött, de csak holtan... Lo. s .

té , vak ЬгАгаогопопо. с jóv; 1 á

:.

sorub,

..

Oí.i .Jogunk 03ahu* l

i—

u 1:

з

4

, mint a

ho у élha imánk,.

. Irón, miért tetted ezt? Hem voltál olyan extrém, nem voltál olyan szilárd jellem, nem voltál olyan bűnös ós nera voltál olyan kiábrándult, hogy csak két utat járhass» az enyémet, vagy a h; Iáiét.—

inér

t tolom is tue

1 ok i gazán elszomorodni som" Ig

am f ű 110 lkon о dn

i azon, amit tettél. így hát céltalanul cselekedtél, s nem értelek. Nem érzem a kéjes önkínzás és tébolyodott lélokfacsarás érzését, ami pedig a halál egyetlen felemelő velejárója és egyetIon öncálu mentsége. Irén! Hiszen tc kiábrándultál belőlem! Én kimélet es voltam. ín hazajöttem részegen, te hazajöttél kíméletlenül meghalni. Én nom öltelek meg, nem vállalom!! Nem vállalom, bármennyire is ez az egyetlen célod itt mozdulatlanul. Kórjk bármi mást, ezt az egyet nem kapod meg. Nem fogod ezt a rögeszmét elvinni magaddal oda. a meg nom bocsátó süket nemmibe. Kevés vagy iioz^ó

, meg aor/indi•loan í'

Hüriio apoool ir, а halálkog/olob kötcloao résavé

te*—

lóvol loláo.;., m.ruavü

,- hogy egyedül a .tagad ol a Iára fordítsd az igazságot. Az igazságot, melyet a másik oldalon a halálos betegek százai követelnek. /Körülnéz, felfedez