Kettéhasítva; Q 5979

46 W.Klári Krisztina W.Klári Krisztina W.Klári Krisztina Hogy folytattad le? Tolod tanultam. Igen. De a körülmén/eket mégis csak tudni ez éretném! És bocsáss meg! Most fáradt vagyok. Нега SE ive sen gondolok vissza rá. Nehéz órák voltai:. Ezért inkább máskor részletes beszámolót fogok mondani« « * Nem tudom elhinni. Nem tudom elhinni. Olyan súlyos volt ... Klári, mondom, majd máskor. Most ez az utóbbi keserit el. Szegedi és Lávay Sándor belépnek. Krisztina Sándor! liórt jössz? Baj van? Sándor Krisztina Apa meghalt. * Hallottátok? meghalt! És nemcsak ö. Sokan, hősegek, akik csak ugy mennek a maguk kiszabott halál-utján. Közömbösen hallgatjuk ezeket a hireket. Még ai, orvosok is. Hogy meghalt az apám, az nekem rettenetes. Hagy mádnak nom rettenetes, az^ természetes. Hogy nekeia nem volt tragédia ez a szerencsétlen, akit nem tudtam megmenteni itt néhány órával ezelőtt, az is természetes. Ugye, ti ezt igy látjátok? Nem veszitek észre, mit akarok mondani? Nem sejtitek ebben a közös tragédiát? Jé alkalom az apánk halála, hogy megrázzon bennünket • hogy ozámbavegyük elpazarolt erőnket• üzegcny öreg Lávay, nekem nem te fájsz. Nekem az elmúlt bénaság fáj. Nekem minden nem-természetes halál fekély a lelkiismeretemen. Szörnyűség azért tanulni, hogy bura alatt játszadozzon az ember. Talán nem ők, ... ők talán meglxaltak volna. Még az apám to. De máshol, vagy később, évek raulva kövesebben ha inánál: meg, ha ón az életemből 5 évet nem a mesterséges szülésen dolgozom. Szegény jó Apám! Hagytunk elmenni téged. De te ezt már nem mérlegeled, még ázt sem tudod, milyen szomorúak vagyunk miattad. De holnap már mosolygunk ós bizalommal küzdünk, mind fejjebb óo feljebb. Igen. A természeti viharok után moSpáyoghat az ember, a háború után mosolyoghat az ember, a megaláztatás után mosolyoghat az ember. Még az apja halála után is mosolyoghat az ember. Egyenként mind le lehet zárni. De ha valaki visszanéz és felfedezi, hogy mi volt mindennek a gyökere, nem fog mosolyogni többé. Gondjai lesznek, megáll а kezében а kés, nem mer olyan lendülettel operálni. Mert a halálon is lehet mosolyogni, de a saját teepedtségünkön, önző játékainkon és gyilkos pazarlásainkon nem lehet mosolyogni. FAit merjek vállalni, ha ilyen voltam eddig ? fAi adja meg az önbizalmamat, lui a multam minden mozzanata ennek az ellenkezője. Hogy egyetlen nagy és szép dolgot a gondolkozás-nélküli, vakmerő elhatározásban cselekedtem.