Haldoklók és halhatatlanok; Q 5978

Hé Haldoklók ás Halhatatlanok. Narrátor : / sovány, szemüvege a tanár tipueu ember jön be, félszegen köszön / Jó estét kívánok, /körülnéz, látni raj ta, hogy keresi a szavakat. Végül minden pátosz nélkül magyarázóén beszélni kezd / À szerelem olyan, mint .... / megvonja a válláttétovázik /most egy sereg banális hasonlatot mondhatnék.• / előbbre lép, az előbbi stílusban folytatja / «mikor két lélek egymásra talál tele ábrándokkal. Külön, külön a másikról, egymásról és ezek az ábrándok egyre színesebbek. /kicsit felemeli a hangját / Izzó vágytól hajtva száguldanak téren és időn át. bejárva a feneketlen mélységeket és végtelen magasságokat. / pillanatra megáll és körülnéz / Az édes érzések szülte fájdalom, a kin fogunta gyönyör ötvözi ezer színben, millió izben ezt a soha meg nem érthető , soha meg nem magyarázható örök&ön ismétlődő és mégis uj csodát. / mintegy leszögezve / Ahol emberek élnek,- bármilyen is legyen a sorsuk megszületik a mindig uj életet adó szerelem. A szenvedély sarkalta képzelet gyakran a legszörnyűbb mában is elénk varázsolja a többet Ígérő holnapot. ^ert m Ö magzata az életünk folytatása a mindig ragyogó jövő. / a hangját lejjebb veszi, majd precízen folytatja / A bimbó már magában hordja a később kiviruló virágot, mely ezernyi szin és illatfegyverrel harcol a fennmaradásért. ózoaoru dolog letépni és idő előtt elpusztítani a virágot coakf azért, hogy a miénk legyen. Sajátosan emberi kegyetlenség : megázni a bimbót, elképzeüá a virágot - ami lehetne belőle - z aztán szöges csizmával let «posai. / megáll, majd felemeli figyelmeztetően a kezét / Kérem, ne hagyják a bimbókat eltaposni. / lassan kifelé indul, majd visszafordul /Kérem önöket, ne engedjék. / meghajlás nélkül lassan távozik./