Levelek valakihez; Q 5972
- iß Éva elkeseredette n: Tea világos, sőt teljesen homál os. Ilit értesz azon!" hogy nincsenek tudatában ombe reo 1 tuknak? Szerinte® minden ember tudja magáról, hogy ember. Egészen elezomoritasz, komolyan mondom* Tanár ; indulatosan ; Te is engem! Te talán nem? Hát össze tudod cgyeíX13rííFas emberséggel azt, ami itt folyik? Erre tanítottak az iskolában? És azok az utak talán, akikről beszélek, azok az urak ilyesmire tanítják a gyerekeiket? H Ines az az ember, aki ilyesmit mer mondani a gyerekének* Éva s Apu* apu, könyörgöm, aegirod nekik, hogy "Uraim, tudatom Önökkel, hogy önök emberek" ? Tanár : He® is rossz kezdés, n már tudom, amit nemsokára sokan fognak tudni, hogy ez a kérdés valóban ilyen egyszerű. "Uraim, van szerehenera szíves tudomásukra hozni, hogy Önök emberek." Ugy érzem magam, mint Galilei t mikor rájött, hogy a Föld forog, de ezt még senki nem tudja. Tőle fogják megtudni, és akkor majd az lesz a hihetetlen, hogy nemrég mindent éop fordítva képzeltek. S zü net. Fi m Igen. Adási : Igen. öva : Ádám, lmjtsű be az ablakot! Ádám: Ez a legnagyobb gondod? ... Különben igazad van. /Behajtja./ Szüne t. Taná r? Hos? Kiért hallgattok? Ádám : Mit lehet itt mondani? Szüne t. Tanár a fiúhoz erőltetett gúnnya l : Feltűnően hallgatag uraságoHT^án с rak nem fáradt ki a nyelve? lem csodálnám, az igaz. Fiu : iirdekes dolgok ezek. És hogy elment az idő! Tanár ? Hát ide figyeljen! Ha most azt fogja mondani, hogy aludni szeretne, meglesz magáról a véleményem. Amit főzött, egye is sieg. Ádám : Hem, nem. Ámbár elég messze lakom. Taná r: Mi a fene! Amilyen valiomásoe lelkiállapotban van, még a végén bevallja a lakcímét, esetleg - uram bocsé* - a nevét is. Fiu : "Doki", ez a nevem. Orvos vagyok ugyanis. Éva izgatottan el aierja terelni a beszélgetés t: Hagyon meg tudod néha ijeszteni az embctß7~apu.
