A tizennyolcasok; Q 5970

Azt hiszed, nem tudom, hogy ébren vagy? /А fiu felmordul "álmában", de olyan hirtelen, hogy a tanár visszatopja a kezét, s többet már nem is kísérletezik. Kihátrál./ Ha még egyszer vissza kell jönnöm, > f nagy botrány lesz! /Tanár ki. A fejek lassan felemelkednek./ I.fiu: Te Dugó, azt a v

akkaniást én is megtanulnám! Hogy megijedt tőle II.fiu: A kis ijedős! Gábor: Fiuk, van egy ötletem! Ez az utolsó kirándulásunk, ma éjjel ne aludjunk! Olyan klassz dolgokat lehetne csinálni! /Helyeslő mor Kalmár: Már megint mit hülyéskedsz Vezér? Én aludni akarok /nyafog/ I.fiu: /gúnyosan/ 6, te álomszuszék! Te mindig aludni akarsz. A múltkor is a fizikaórát aludtad át, és még vigyáztunk is^hogy fel ne ébredj Az Öeg olyan halkan magyarázott, hogy meg ne zavarja szépséges álmodat! /Röfögés/ Zoli: És mondd, mit álmodtál? Legalább szépet? Szőke volt és hosszú hajú? /nevetés/ Kalmár: Mindenki magából indul ki. Ne akard rám kenni a saját álmaidat. Mit fog szólni a tündéri Kata, ha elmondom neki? Zoli: Vigyázz, nehogy odamenjek^ Vezér:/átkuszik egy, a nézőtérhez közelálló ágyra, ahol zsepláapával olvas egy fiu/ Mit olvasol, Karesz? Karesz: Nem olvasok, tanulok. Neked is jobb dolgod lehetne érettségi előtt, Vezér: Hát, ha ilyen hülyevagy, hogy még itt is tanulsz! Megörültéi? Nem megmondtam, hogy a 2x2 mindig ugyanannyi marad? Ne rfcntsd itt a levegőt, hallód? Add ide azt a könyvet! Karesz: Dehogy adom! az Öreg! mind párnacsatáznil Egy párnával ugy kiverted kezemből az iroda^ lomkönyvet az előbb, hogy még az Öreg itt járt, én az ágyak alatt mászkáltam a könyvem után. Jó, hogy nem vette észre! /Röhögés/