A tizennyolcasok; Q 5970

- 27 öreg: Jónapot kivánok! rdŐg.embere: Az Erdőgazdaság Igazgatósága nevében jöttem megköszönni Önöknek azt a nagyszerű munkát, amit a tűzoltásnál végeztek. Az Igazgatóság meghivja önöket egy hetes nyár pihenésre az érettségi után. Mind: Éljen! Hát ez isteni! Nagyszerű! /А szünetet jelző csengő meg3Zólel. Előbb a vendégek és a tanárok, majd a gyerekek is kitódulnak. CsA Ui <U ^clvM / Zoli: Kata! Légy szives beszélj a lelkemre, hogy tanuljak tovább! • Az Öreg mondta! Kata: ^elesleges Zoli. Én már próbáltam, de ugy látszik, az én szavam se T jelent többet neked, mint az Öregé. Zoli: Honnan tudod, feogy nekem nelyikötök szava mennyit jelent? Kata: Kár viccelni Zoli! Ezt már megbeszéltük egyszer... Semmi értelme. Zoli: /elkomolyodik/ Kata, felhívtad azt az egyetemistát telefonpn a múltkor? Kata: Igen Zpli, felhivtem. Zoli: És? Kata: Hagyj Zoli. Téged már úgysem érdekel... Zoli: De érdekel Kata. /Csend/ Mondd, a felvételim után eljössz velem táncolni a Szigetre? Kata: /felnéz/ Megyek, Zolikám. Zoli: Akkor majd hozok neked uj nefelejcset... sokkal nagyobb csokrot, mint a múltkor. Kata: Zoli, ne azt hozz... Rózsát vegyél. Hogy ezt is lepréselhessem a nefelejcs mellé. Zoli: Hát megvan még? Kata: Meg.