A tizennyolcasok; Q 5970

- 2o Karesz: De apa! Én nem kértem, hogy tartsatok el még 5 évig. Én a magara lábára akarok állni! Apa: Nem hallgatsz rögtön! Még tovább pimaszkodsz?! MewA Karesz: Akkor'Apa,már nem pimaszkodom tovább... Szervusztok! /elrohan/ Anya: Karcsi! Hová mész, fiam!? Apa: Hagyd... majd észheztér és visszajön magától... Anya: De hiszen beteg! Nem láttad, hogy lázas? Apa: Nincs annak semmi baja, Bgy kis pörkölödés. Azt a gyermekmentési históriát is csak azért találták ki, hogy meg ne ijesszenek a felkötött karja miatt! Anya: Mi az, már te is megbolondultál? Ha a tanár maga jön el a gyerekkel, akkor nem valami kis csip-csup dolog dologról vanssó. Menj a gyerek után és hozd vissza.! Bocsánatot ne kérjek tőle esetleg? Vagy azt is "megparancsoltad"? * Én nem a te kenyeredet eszem, engem nem utasitgathatszi Anya: És ezt most mondod? A tanárol^előtt nem tudtad vèlna modnani? Akkor hogy egyetértettél! Szégyelld magad! A saját beteg gyerekét elkergeti, de arra már nem gondol, hagy mi történik vele betegen az utcán? Menj utána, hallod? Apa: Jól van, csak hagyd már abba. Megyek... /ki/ /Szin elsötétedik/ /Következő szin: osztályterem. A diákok benn vannak, a tanár épp kimegy. Az egyik pad körUl csoportosan vitatkoznak/ Karesz: Az a legszörnyűbb az egészban, hogy a maguk szempontjából nekik is igazuk van. "Tényleg látom, hogy sehova nem járnak, gyűjtik a garasokat, hogy nekem vegyenek ruhát, könyvet, mindent megkapok, amit kérek, de azt az egyet, azt az egyetlenegyet, megértést nem kapok tőlük!