Halálra ítéltek; Q 5968
67 Lara,Odesszából,ahol hegedűszó hallatszik egy tengerparti házból és a fűszeres már hangversenydobogón látja a lányát,miközben a sót méri. /Egy lány aa földre zuhan./ Sabina,Firenzéből,ahol egy hidon árulják az aranyfülbevalókat és a csók olyan édes az öreg ház bolthajtásaiban,mint érett szőlő a domb oldalán. /Utoljára rogy le egy lány az első sorban.A német tiszt,nyomában Kasiával,ismét előlép./ Wémet tiszt: Mégegyszer végig nézni a sorokon.Mégegyszer,talán utoljára érezni,hogy tizezr.k élete függ tőlünk.Keresni, elfogni riadt tekintetüket.És rájuk mutatni! /Meg i3 teszi amit mond.Kasia ott van szorosan mel lette.Kesztyűs ujjával sorra rámutat Marcsura,üabár$, Máriára,Katusra/ lu! . .Du! ,. .Du! .. .Du. .. /Szüaet./ Sacira is rámutat./ Und du! /Szinészies mozdulattal felvágja mind a két kezét az ég felé és ordit/ Looss! /Elmegy a szinpad mélye tá felé.A Z'áhlappelnek vége.A foglyok elvonulnak.Az elesettek közül néhány feltápászkodik.A halottikéit elviszik társaik.A szinpauon csak Saciék maradnak.A hát térben,elég messze tőlük,az őrség három fegyveres tagja.A lányok mozdulatlanul állnak./ Baba: /szünet után/ Kérem szépen,ez teljesen lehetetlen... Én itt nem maradhatok... Яekem egy darab kenyeret kell Saoi: Saci:
