Halálra ítéltek; Q 5968

59 A zene időnként elnyomja a tiszt szavait./ ílémet tiszt: /kissé izgatott.de katonás hangon/ Uraim! Hend­kivtili eseményeket kell közölnöm önökkel, zek az események nem lepnek meg benn inét.hiszen az utóbbi időben az egyre változó hadihelyzet...De természe­tesen ez sem rögtön...Nem! Arról szó sincs...Még néhány hét...De néhány nap feltétlen... S mi ebben a rendkívül nehéz időszakban is... Német tisztekhez méltón... /А hangszóró hirtelen recsegni kezd,a zene elhallgat.A tiszt közvetlen,csevefeő hangon foly­tatja./ Hiszen eddig se magunkért tettük,nem anyagi haszonért. Wem a kényelmes beosztásért.Mennyi áldoza­tot kellett vállalnunk,magunknak,a családunknak! Az én feleségem Í3 menekülni kényt len Weisvasserből, a bútorainkat ott hagyta.Azt irja az orosz ikon,amit Odesszából küldtem neki,és a holland tekeasztalka elveszett... /Előhúzza a levelet./ Most irja.Paig milyen bájos kis bútordarab volt az az asztalka. Intarziás! Szörnyű idő! /Zene újra felharsan,A tiszt ordítani kezd./ De mi a birodalomért !...Továbbra is tiszti eskünkhöz hiven... Mintha semmi s m történt volna. ..%p ugy mint eddig... Sőt, nagyobb fegyelemmel!.. Vasfegyelemmel!...Mintha semmi sem történt volna!... Az utolsó pillatnatig... /А szinpad hirtelen elsötétül.A zene tovább harsog, majd a hangszóró recsegni kezd és csend lesz.Az újra kivilágosddó színpadon a lányokat látjuk./

Next

/
Thumbnails
Contents