Halálra ítéltek; Q 5968

31 a remény,itt őket szolgálja a reménytelenség! /Tekla elmegy.A heftlingek kivonulnak,mögülük előtűnik az ácsorgó,üldögélő lányosoport,/ Mária: A bé kettes blokkból áttérjedtn a mi blokkunkba,ez mofct már biztos. Márta: Ez most már biztos. Baba: Ott hányan haltak meg? Mária: Néhány százan?,..Ki tudja? Katus: Én tudtam,...éreztem magamon...Napok óta rosszul vagyok. ^ arc su: /gúnyosan/ Napok óta! Éppen te hallgatsz róla,ha csakugyan beteg vagy. Baba: Mért? Nem lehet beteg? Mondjátok! Az ukránt akárki elkaphatja. Már

ai: Ő azt nem tudná eltitkolni. Marcsu: Folyton nyavalyyg. Katus: Ezt osak azért mondod,mert gyűlölsz.

S azt hiszed nem tudom mért gyűlölsz? Baba: öagyjátok ezt! Katus: Különben,ha akarod tudni,te is furcsa vafey.Napok óta figyellek.Nem vagy a régi.Folyton lefkkszel. arcsu: Eredj a csudába! Baba: Marcsu! Neked lehetne több eszed.Inkább azon törjük a fejünket,hogy mit csináljunk. Mária: Képzeljétek,én már egy éve mult,hogy itt vagyok.És most,mikor esetleg vége volna a háborúnak... Márta: Vége volna a háborúnak...