Idegen képzelet szolgája; Q 5966

И/к kozz csalásra soha magadat add mindig, sönki mást.... ne próbálj játszani a lehetetlennel, a képzelettel.... MÁRTA: Félek.... ARTÚR: /: az ablakhoz áll karbatett kézzel, onnan nézi a lányt :/ Távolodj csak, minél messzebb .... szaladj amig lehet.... smig nom tudod meg hogy kit látok benned... mentsd az egyszerűséged, az ártatlanságod, a naivitásod... ments mindent ami édes benned menekülj innen a fiatalsá goddal..... MÁRTA: /: egy darabig elbűvölten nézi, tétován közelit hozzá, át akarja karóim, aztán hirtelen kirohan a szobából:/