Idegen képzelet szolgája; Q 5966

И/к KÁROLY: Remélem az a fiu nem követ el valami helyrehozhatatlan ostobaságot.... GYÖRGY: El van keseredve biztosan a lányhoz rohant.... rÁROLY: Szégyenlem, hogy a gyereket nem tudtuk megvédeni... mindig készülünk, mindig verjük egjmásközt az asztalt, hogy majd igy megy ugy megmondjuk a véleményünket, aztán mikor sor kerül rá, Artúr leszerel ... mi állunk előtte mint engedelmes kiskutyák.... Arturkám igen, Arturkám jó, Artúrkám okos vagy, Arturkám csak benned biaunk és ez igy megy minden áldott nap. Ideje lenne Arturkét egyszer megleckéztetni. GYÖRGY: Hogyan? Mindketten súlyos pénzekkel tartozunk neki. KÁROLY: Másik nőt csempészünk majd a szobába Éva helyett és az majd eljáttsza neki Éva szerepét. GYÖRGY: Hamar észreveszi a csalást meglátod. Legalább látásból ismeri É*vát. Sajnos csak én is. Legfeljebb egyszer futólag beszéltem vele. KÁROLY: ón öregem a szakma művésze vagyok. Egy fénykép kell csak a lányról. Majd faragok én neki Évát, pont olyat amilyet kiván magának, akivel fölényeskedhet, aki megijedt és kiszolgáltatott lesz amint éppen illik. Megkapja barátunk amit szeretne. Olyan Évát kap aki a játékba belemegy GYÖRGY: Félek attól, hogy ez rut csalás, a barátság elárulása... KÁROLY: Nem rútabb, mint egy despota kívánsága. Rut a kivénság, rut a megoldás. Ilyen apró csalások vezetnek a nagy diktátorok bukásához. Mit kezdjünk vele, ha nem tür maga körül véleményt? GYÖRGY: Jó, mindig jobban tetszik, de hol van ilyen nő?