Az ismeretlen színmű; Q 5962

2:U megszólalt* ás az érzésem, mór nem s erstem a férjem* nzt hiszem ő sem engem, de agy i kii k oem szól, mert nz csak bonyodalmakat okozna. Inkább okosan hallgatunk»... Ugyanez a nő éveken k r sztul n ponta azzal j tt be, mennyire Imádják egymást és egyetlen nr p son múlik el anélkül, hogy ne> \ mondanák egymásnak: «zoretlek! ^aabónés Akkor nagyon szép! Saabét Ugye?... xudtam, neked is tetszeni fog. ^zabóná: /^aeoan felmelegedve/ ks milyen izazság van enne... ;zabó: ohát azért olv itta» fel... ..<>oet érkeztem el eddig, hogy az emberi cselekedetek inditóokait a legmélyén tudom megragadni• izabónós .ár önmagában is figyeli a férjét/ Azt mindjárt éreztem éa ne haragudj /szégyenkezve mosolyog/ de azt hittem rólunk ezól. 1 *" szabói /iioi^boca ítóan mosolyog/ Ueucsi...... /,omelyan/ Ennyire szuggesztív? jzabóné: iiirtelsn végigfutott bennem a gondolat, mert pontosan megértettem. Szabó: /uelkesedve/ Bz a legjobb kritika, amit valaki kaphat!... hzabóaéi dehogy azt hidd, én teljesen tudatlan vagyok! Valamikor nagyon sok verset olvastam zasó: iudom. Dizom is benned, zárt figy Ítélek mit szólsz hozzá? -zabóné: Kár, hogy nem irtud meg vu, lg, kezd izgatni. zabó: Ez az, amiről szeretnék veled beszélni, Szabónó: /klónkén/ .ondd! *'u,-»yon kiváncui vagyok.... haabó: oatanában egyre többet rágódom r.^jta és ügy érzem, valamit tennem kell, ami t bb min •© mo szokott, dzébóná: verseket fogsz irni?