A bíróság vége; Q 5960

- 31 2. esküdt: Dr. Delavar: roraságot abba kell hagyni. Hiszen aig élünk ós m ir nem a magunk fájdalmas múltjával keli törődnünk, hanem minden élő jövőjével. Hiába választott ki bennünket az ist ntelon véletlen an életre, ha^további«kban a szemünk láttára alakul megint ugyanugy a világ: emb relienesség,könyörtelenné, valamiféle előjogok jelszava és szent hazafiság nevében / kis szünet után / Olaszországot is bombázta? Igen, d© csak n hányszor. Mert nem járt ott a háború előtt. Ha állt volna a Capitolium téren, vagy este a Ponte Vecchion, járt volna a Pittiben, vagy az üffiziben, sétált volna az Angyalvár előtt, láthatta volna az Etruszk muzeumban az az örökké mosolygó szerelmespárt, az ifjúság kétezer éves nászi mosolyát, ha járt volna... Dehát istenem, nem járt! Dolgoznia kellett,el kellett tartani a csaltdját. Ezt igy mondják. Nem gondolja, hogy Hitlernek kellett volna Róoábn jáy.ni? A öuzeumokat l.tni? Hiszen б volt a félreértett festő! Dr. Delavar: Lehet. Egy biztos, az embereknek ki kell élniök a saját egyéniségüket, még akkor is, ha dilettánsak. Ha zeliden kiélhetik, mert van mit enniök, és nem alázzák meg őket azért, mert nincs teh tségük, nem a világot robbantják szét a felgyülemlett gigászi energiák. Gondolt már ön arra«, hogy az emberi lélek energiái nagyobbak mindenféle bomba energiájánál? 2. esk'dt: Nem. iga különös dolgokat mond nekem. Hogy értette, hogy kenyeret kell keresni? Mi mást tehetnék, mi mást tehetne az ember? Dr. Delavar: Ha nem gyártanánk bombákrt, ágyukat, tankokat, a mostani munkavégzés tizedrészével is tizszer nagyobb jólétet 2. esküdt: