Összeomló világ; Q 5959

- 11 nyitsük a várakozás perçoit, javasion»: először két elvtárs lógja meg az asztalt, a tornácról vigye oda a voranra, a lugasba, én raog hozok egy üveg homokit, hogy elűzzük a nyugtalan gondolatainkat, /Nevetnek, András, siklós asztalt log, téter meg székeket, elhelyezik a tornác előtt а lugasban. Gyuri hozza a poharakat, meg egy üve., bort./ András: Tessék idejönni, apám. Gyuri: /teletölfci e poharakat, aztán felemel egyet/ Hát apán, én csak araolyan szakszervezeti szónok nagyok, é; nera ünnepi.., ezért csak azt szeretném mondani, hogy az én aranylakodalmomon mogn köszöntsön ongera, addig meg éljon anyámmal • - 1 • erőben, egészségben. Csougár: /összokoclntják а poharakat/ «oozönöra,i'ioia, ha el nem szólítanak, ott leszek, de csak azért, hogy teljesüljön n te kívánságod is. Péter: Hgy legyen. Miklós: Éljen. András: ligészségünkre. Krzcike: /Marikával jön ki. Marikához/: l/átod, milyenek ezek a iérliak. Meg so kérdezik, hogy mi iszunk-e ? Mindig csak ra agukra gondolnak. Gyuri: Gyertek lelkeim, fogjatok ogy-egy poharat ti is. Prima homoki bor, kóstoljátok csak meg. Marika: âég jó, h >gy eszedbe jutunkt Gyuri: Hogyhogy ? Az a baj, hogy mindig az eszembe vagy, bele» fészkelted magad lelkem ugy /novot/, hogy onnan raár csak ff- I ' . I a halálom után szabadulsz. Azt mondta ogyazor a főnököm, a műhelyfőnököm, hogy hallja, Gyiri, maga olyan r ohezen ért raeg valamit, mintha szoknya alá rojtett© volna az eszét /kacag/. Hát, nom tagadom, te KriBztus kérsz tje