A nagy regény; Q 5957

- 8 iparkodsz humoros oldaláról felfogni, mintha csak ugratás lenne. De nem az. Törődj bele, hogy én vagyok én, és nagyon kérlek, láss vendégül, amig saját labamra nem állok. Persze ez pénzkérdés, és egyelőre rád vagyok utalva. Tibor: / a pénz szóra jelentőségteljesen a többiekre néz/ Hogy ön, ön, azt látom. De kicsoda ön ? És milyen alapon óhajt tőlem pénzt ? Zsarolni akar ? Vagy kölcsönkér ? És mennyit ? Ötven forintot, vagy ötvenezret ? Persze nincs ötvenezrem, még ötvenem se nagyon. Hónap vég van, és én a fizatésemből élek. Itt van ötven forint, és hordja el magát, mielőtt értesitem a rendőrséget. De senkinek egy szót sem, hogy pénzt kapott tőlem. Tele van a város az apám nevében leimolókkal. Ezt is csak a hasonlóság miatt kapta. Egy pillanatra azt hittem, hogy szegény apámat látom. fantasztikus, valóban fantasztikus. Tűnjön el. Radnay: A

<em tűnök el. -legalább is egyelőre nem tűnök el, nem azért tértem vissza. Dolgom van itt, a földön. Tibor ï Akkor menjen a dolgára ! Radnay: De hiszen azért jöttem ide, most, hegy közeleg halálom huszonötödik évfordulója. Tudom, hogy benneteket is bántott, hát még engem mennyire bántott, hogy végül is torzó maradt at életem, hogy mennyi minden rekedt bennem, hogy nem tudtam kitörni a koré szak bilincseiből. Hát most itt vagyok. Megfordultam siromban és dolgozni akarok, örüljetek, hogy csak én, és nem mind, a kortársa— ** J, im, mint Zrinyiék az Üj Zrinyiászban. Tibor: Nehéz eset. Mégis csak hívnom kell a rendőrséget. /Feláll és a telefonhoz indul. Csöngetnek./ Ki ez mar megint ? Vas gereben, vagy Dugonics András ? /Kimegy és V

alér ront be a szobába./ Valér: Hallom, hogy micsodás slamasztikában vagytok. El se akartam hinni, ""a, hol az öreg ? Tényleg, óriási. Micsoda hasonlóság ! Ki ez a pasas ? Radnay: Valér

f édes fiam, örülök, hogy idesiettél.