A nagy regény; Q 5957

- 64 Radnay« Jaj, n©, ott,ott,ott, jaj de jó ! Ilona: /Abbahagyja a ma azirozást/ Valamikor azt, gondo ! tgm, hogy m ,ga lovagias amber, Radnay

s 0 Felkel és szembenállnak egymással/ Az ls vagyok, Ilona* Most n úgy viselkedett, ü adnayi íizégyenlem, **e be s éljünk róla, /megfogja I, fezét,/ Ilonát De este: beszéljünk, mert ez is tünet. Maga itt ötven év előtti módon akar élni, dolgozni és boldogulni, Bs nem megy. He számítson senki segítségére, itt ma csak a hoci-msze nyel vén értenek és magával gyorsan elbánnak, ha nem parirozik. Én xaupek vagyok az egyetlen, aki érdek nélkül nyújthatom a kezem, és nom azért nyáj to®, hogy magához rántson vele. En szeretem magát, az embert. Ней a férfit, az emaert, ne értse felre és no éljen ezz 1 vissza, a á an sok jó is rejtőzik. A régi világban megjárta vele, letaposták. Vigyázzon, hogy most is meg ne járja, a rt i világ ugyan ij, dé akik kihasználják, azok régiek. Meg próbálok Beérteni raa ának, Gáspár, de akkor-igazán jónak, tisztességesnek, őszi tőnek és lovagifisnak kell lennie. Radnayt Ilona! Ilonái ígérje meg, hogy szót fogad nekem. Radnay« Mindent megígérek, Ilona. Ilonát És meg 1« tartja, Gáspár ? Radnay« Meg is tartom. Csak még egyszer, utoljára szeretnélek, megcsókolni, drágám I Ilonái Utoljára, És azután szót fogad nekem, /Radnay megcsókolja. Belép Tibor, Szét ; p* пак,/ Tibor« Hát ez mi ? Micsoda disznóság ? te én házamban! / ordit/ Ω piszkos csibész, te huligán, ki vagy te, mit képzelsz Takarodj innen, de azonnal. Mars ki ! Elég volt a disznóeágaidból /Radnay kihúzza magát, lovagias arccal végigméri Tibort, de neç válaszol / Hon»« Tibor kérlek ! Türtőztesd ma ad. Félreértettél