A nagy regény; Q 5957

táratlan penész a levéltárak zugaiban. Virág: меш értem. Nehéz elviselni, mikor az ember kezéből kisiklik a zsákmány. Micsoda lehetőségi Ez a doktori fokozatot jelentette volma kandidatura helyett. Valér: Hiszen Шt úgysem te dolgoztad volna fel, hanem a papa. Várhattál volna huszonöt évig, míg megírja azután f f meghal és te újra elcsiped a jegyzeteket. %dnay: Meghalok ? Én már meghaltam. Hátha most már örök« ké fogok élni. Valér: Te Bóidi, nagyon gyanús vagy nekem. Virág? Hogyan fogok én kandidálni egy élő iróból ? Valér: ^e nem vagy őszinte. £

i

em aüod te olyan olcsón est a doktori fokot. Még a kandidaturát sem. Csak elő a papírokkal. Virág: Miféle papírokKai ? Valér: Hát amiket kicseréltél. Kiszedted a kofferből az öreg jegyzeteit és sajtpapírokat raktál a helyére. Virág: Hogyan merészeled ezt.... Ez rágalom. Hadnay: Ugyan, fiam ! Valér: Bizonyitsd be, hogy rágalom. Csak akkor hiszem, I ha előkeríted a papírokat. Addig az a véleményem, hogy elloptad. Igenis elloptad. b Virág: Hallatlan. Ezt nem tűröm. / kirohan/ Valér: Na, ez se jön ide többé a papirok nélkül. Radnay: / rosszulléttel küzd/ Egy pohár vizet. Borzasztó jelenet. i

Aog

y tehetted ezt. Mit dolgozott értem ez az ember, ^alér: A saját karrierjéért. Különben sem biztos, hogy nem lopta-e el. Tibor: Çë ha eddig nem is lopta el, most majd el fogja. Jó tippet adtál neki. v

alér: Ugyan. egész léte ránk épült. Ha most összevéi^ velünk, karbaveszett tiz évi munkája, mehet magyartanárnak Mocso—