A nagy regény; Q 5957

- 47 kibírni, hogy minden ti egy véleményen legyen. Jerabek: ersze különböző csoportosulások lehethek, de a lényeges dolgokban mindig közös nevezőre lehe, hozni őket. Radnay: &z irokat ? A Költőket ? Jehát minek ? Nincs élv zetesebb, mint a különvélemény, a polémia. Jerabek : fannak azért polémiák, -t'etőfi, vagy József Attila, ugye volt ilyen vita ? Radnay: Miért keli ezen vitatkozni ? Mindkettő. Jerabek î Ugye ? Nekem 1з ez tolt a véleményem. Radnay: Ás ez a vita ? Olyan nincs ma mar, hogy az öreg hivatalos ácsikák, akadémikusok és diszelnökök nem értik az uj idők uj dalait ? Az irók nem ébresztgetik a nemzet szená rgő lelkiismeretét ? Jerabek ? Ezen nem lefeet vitatkozni. Nálunk az irodalor x mindig a nemzet lelkiismerete, EZ uj idők uj dala. AZ irók pedig különben sem akadémikusok. Miért lennének. A tudósok igen, elvégre ők irnak az Írókról. Je az irók ? Az "akadémia sokkal komolyabb dolog, min: hogy az irúkat oda leh tne engedni, Radnay: Éraekes, а mi időnkben az irók nézték le az A~ kadémiát. az Akadémia kripta volt. Villám: Ma pedig tudományos hivatal, a Virág Boldizaáp-féle derék hivatalnokok munkaadója, s ezért nem hivatalnokok az irók mégsem. Hi alkotók vagyunk, bármit mondi is Va lér, soha il-en lehetőségeink nem voltak az alkotásra, л legjobbkor tértél vissza hozzánk, Gazsi bátyám, hogy befejezd nagy müvedet. Garantaltan százezer példány. Radnay: fersze, persze, minőig elfelejtem, hogy itt ma alkotási lehetőségek vannak, s nem élnek ezzel visszai" Villám: Ki élhetne vissza ? "adnay: Hát a szok sos visszaélők. A tehetségtelen akaiv nokok, a gátlástalan giccsgyárosok, a ponyvaírók, a konjunktura. lovagok, akik az irodalomban is megsz&ruutolják a onjunkturát. Villám. Az állam papírján ? &z állam betűivel ? Ez