A nagy regény; Q 5957

- 28 mi akart lenni, de nem volt se füle-se farka. Mindenkinek az volt úgyis a véleménye, hogy apuka után nem maradt kiadatlanul érdemleges kézirat, mindig egyenesen a nyomdának dolgozott. Badnay« Lám, milyen rosszul ismertetem. ^ele volt a cekker csodálatos feljegyzésekkel, ^em írtam meg őket a legnagyobb pénz-л szűkében sem, tartogattam a nagyregénybe. Á föld alól is keritsé ek nekem elő. Tibor : Aalán Juliska tudja. Juliska ! Juliska. t Juliska: Jövök már, Badnay: Juliska, lelkem. A körúti lakásban az Íróasztalom melletti széken állt egy koffer. Azt mondják a fiuk, hogy feltettétek az előszobaszekrényre. /Juliska legyint./ Tudom, ott sok koffer volt, meg kalapdobozok, f-e én csaka azt az egyet keresem, ^em tu** dod, it csinált vele a nagyságos asszony ? Juliska : A szerkesztő ur asztala körül min dg kupacban áll Ma papir. Badnay® Bégimódi táska volt, nagyn régimódi. vizilónak hívtuk. Már akkor is csak vidéki vénasszonyok használtak olyat. különben is, mit csináltatok a kézirataimmal ? Tibor: A muzeumnak adtuk. Profom, nem találkoztál velük ? Vir g : Dehogy nem Äend van ott. D

e kofferre és cédulákra nem emlékszem. Ott van a levelezés, a naplók, sok megjelent mü kézirata, átnéztem őket, amint felmerült a kritikai kiadás gondolata. L

e ez a ÍCf\t\Cs lappangó koffer nagy dolog vplna. Miért nem szóltatok előbb ? Már felkutattam volna. Tibor: A csuda tudta, hogy ilyen fontos*Én még gyex^ek voltam. Később, negyvennégyben, mikor a bombázások elől vidékre mentünk, mama valoJtévá

U

оda&dta. Talán a Baumgartenéknek. Virág: Ajaj. Negyvennégyben. Micsoda pech. Na de szerencsére üazsi bácsi itt ül közöttünk,és б minden kéziratnál hitelesebb tanú a saját müvére vonatkazó

an. Badnay: i

4em káptalan az én fejem sem. Ahhoz már kicsit rége^volt