A nagy regény; Q 5957

Radnay; Csak Ï telekköny wezető. A többi; legenda, nem is én költöttem, Nagyon derék ember volt, haragudott is, mikor Írásra adtam a fejem

/jobban iiaragudott, mintha törvényszéki elnök lett volna. Tibor rá emlékeztet, jÜszen nem lehet mindenkiből zseni, még csak nagy művész sem, szerencsére. Ugye, Artúr ? Figyelsz 1 Ко kai: Hagyj békén ! Kopogok ! Radney: / a közönséghez / A hivatástudatnál nincs nyugtatlanitóbb« A tudós, az orvos, а gazda, a pap biztos lehet benne, hogy az emberiség javára munkálkodik. miben lehet biztos a művész ? Még önmagában sem, soha nem tudhatja, hogy valóban hivatott-e fontos dolgok kifejezésére, vagy csak önmagot csalja. Még ha sikeres, akkor sem tudhatja, hogy sikerét a művészet halhatatlan lényegével, vagy mulandó anyagával érte-e el. Azután meg szüksége van-e a világnak arra, hogy a művész к mondja a fontos dolgokat ? Hátha csak baj szármáik belőle. Lám, a Biblia, vagy a kommunista Kiáltván hogy felkavarták a világot, mennyi vér folyt ellenük és értük, pedig mindegyiket az emberiség javára szövegezték. Meg elgondolni is retust tontő, hogy amit leirt um, araérfc aás emberek tiz vagy száz évükkel később bunkóként forgatják egymás ellen. Tibor: Ugyan ! Apuka soha sem irt olyasmit. Radnay» ér-e valamit a művészetem, ha sem érte, sem ellene nem kavartam fel a lelkeket. Művészet-e, amiért senki mm rohant a tűzbe J és nem durrantó ta fejbu magát. Goethe legalább olyasmit irt, amivel megindította az öngyilkosságok és a szentimentális regények járványát. Appen a werther esete bizonyltja, hogy mennyi baj támadhat még egy ártatlan irodalmi pózból is. A középszer sem kavar fel, csalt elszórakoztat vagy elaltat, de kinek lehet célja a középszer ? Valér» Egyre inkább rúd .amerek, papa. Mindert csekélységnek ilyen nagy feneket kerítesz. a h à к Radnay: 1-z at irodalom, a fontosság <Ъз£к£Ь&* Talán ezé t hissera azt is, hogy meg kell írnom a nagyregényt, állandó hiányérzet kényszotit az Írásra. Az а 3« tét folt, ott a magyar nagyregény helyén,