Az XY anyag; Q 5956

xiNNA: Nem tud megállítani, igazgató elvtárs, Ez.csak a lel- Mismerete. Valójában már minden megtörtént. i > KARDOS Aetörve/: Igen, megtörtént. De hogyan? Miért nem értem, hogyan? Minduntalan kérdésekre bukkanok, amikre nincs,felelet. Nem nyughatom, mig valaki választ nem ad rájuk. Ezért van itt a gondolatomban, Anna. ANNA: Baleset volt. ín követtem el a hibáti Kikapcsoltam a biztonsági szelepet. Remélten, többet kibir, mint amenynyi a névleges terhelése. Nem volt időm. nagyobb nyomást kibiró süritőt keresni... KARDOS: Kincs baleset. Előtte beszéltem magával. Akkor lemondott róla ... Feladta. Mi történt később? Tudom, hogy Máriával találkozott utoljára. Lit mondott? ANNA /nagyon lassan/: Igazán nem is tudom. Mindenki sorra el- hagyott. Aki elhagyott, ellenem fordult. KARDOS: Hogyan lehetett? ANNA: "Mindegy. Nem érdekel. Az xy anyag se érdekel, amit felfedeztem. Fekszem a fehér kórházi ágyban és szeretném, ha azt a,szert fedeztem volna fel, ami megállitja a gondolatokat. Miért nincs ilyen orvosság? KARDOS: A gondolatokat nem lehet megállitani. Előlük nem szökhetünk meg. ANNA: Fájnak a gondolataim. Kiért kinoz? KARDOS: Félek, hogy részes vagyok abban, hogy fájnak. Ezért i tudnom,kell, mi történt a laboratóriumban . ária és maga között. Nincsen puszta baleset. Ail:A: Egyedül én felelhetek a történtekért. A szakértő mondata ezt. > KARDOS: Igen, ezt mondta nekem is, a kutatói tézet igazgató-íjának. De én nem csak igazgató vagyok, Anna. Lint ember, nem beszéltem azóta, senkivel. Be лв gyok zárva a sejtésembe és félelmembe. Iái akarok törni. Ki akarok törni. Tudnom kell, tévedtem-e. De ha én tévedtem ... más is bűnös. íiNNAi, Nam vádolja senki. KARDOS: önmagam első birája én vagyok. ANNA: -Miért van ehhez szüksége rám?