Zsákutca; Q 5955

- 73 OLGA: Tönkretette az életemet, a gyerekeimét! Kinoz! Minden este kinoz! Minden este pokol van nálunk! Ezért bűnhődnie kell! Nincs igazság a földön, ha ő mindezt megússza bűnhődés nélkül! ELLA: Hagyd el, vidd magaddal a gyerekeidet! OLGA: Az sem volna számára igazi büntetés! Olyan büntetést akarok, hogy helyreálljon a felborított egyensúly!... Hát nem érted? Nem elveszíteni akarom őt, hanem visszakapni!... ELLA: /Hosszú szünet után, csendesen/ így állunk,.. OLGA: Igen... És megőrülök a kétségbeeséstől!.,. Ha te azt tudnád, ha neked arról csak némi fogalmad is volna, hogy itt... /Az előszobából zaj hallatszik, majd nehéz Pérfiléptek koppanása/ ELLA: /Feláll/ Megjött. Megyek. OLGA: Mondanám, hogy maradj, de annál rosszabb! Biztosan részeg és ilyenkor kiszámíthatatlan, /Hallgatózik/ Most kiment a konyhába! ELLA: /Sietve indul az ajtó felé, ott egy pillanatra megáll/ Holnap este hozd haza a magnót! Be kell fejeznünk ezt a témát, megoldást kell találnunk! OLGA: /lég mindig hallgatózva/ Átmegyek... Most indulj! /Óvatosan, de gyorsan kinyitja az ajtót, Ellát kiengedi maga előtt, majd a nyitvahagyott ajtón át 5 ia kilép./ v * * V 2. jelenet. /Gábor, Zsuzsa/ ZSUZSA: /Papucsban, pongyolában, nagyon csinosan, bejön, a tartóból ágyneműt vesz elő, dúdolva ágyazni kezd/ GÁBOR: /Megjelenik az ajtóban, az ajtófélfának dőlve néhány pillanatig szótlanul nézi Zsuzsát/ Anyád? ZSUZSA: Azonnal jön, Ella nénit kisérte ki. /Tovább ágyaz/