Zsákutca; Q 5955

- 56 / ö BOR: /Mosolyog/ Kost rnog kellene döbbennem?... Nem döbbenek meg. Egyetértek veled. A józan élet io tett. Józói nul váltom meg a helyem a t rsa> alomban, jó anul teremtem meg a Kovács Gáborék világát. És amikor mindennek gyarlóságára, végességére, tökéletlenségére és hiábavalóságára ráébredek, az eszmél' tlensógbe menekülök. Mondtam már: az eszméletlenség a nemiét. Szerinted: a semmi... De a semmiben beim© van minden lehetőség, a teremtés lehetősége is. /A kávésdobozból kávészemeket kotorász elő, rágcsálni kezdi azokat/ ELLA: És a felelősség? Az általad teremtett világ iránti felelősséged? G BOR: Ebben a. vll b n szemlélem önmagamat. Jó, szilárd kis világ ez, nem veti szét a földrengés nem... Ella, van neked fogalmad arról, mennyire szeretem őket?... Hát nem érted?,., A szakmában eljutottam a tökélyig, a családi életben két kezembe foghatom az enyéim szeretetét, annyira valóságos az... Igen, igen, igy van ez, Ella, te is tudod nagyon jól... özeretnek engem, ha józan vagyok, szeretnek, ha részeg vagyok, ha mocskos és utálatos in... Az o szeretetük a bizcnyitéka annak, hogy nem hiábavaló az életem... Az én részegeskedő nem?.. Én elfő adom őket hibáikkal, ők elfogadnak engem... Akárhogyan is, de emberi tömények szerint élünk... Vájjon hogyan is csorbulhatna ki ez a vil ggyetem?... /Óráját nézi/... Bocsáss meg! Nagyon feltartottalak! /Feláll, indulni készül, hirtelen visszafordul/ Egy utolsó kérdést: dönt"ttél vég i A?... írsz rólam?... ELLA: /Elgondolkozva, nagyon egyszerűen/ Nem irhatok rólad, Gábor! Minden vitorl shajónak van vitorlája, nehezéke is. A nehezékre is szükség van, de a hajót -a vitorla teszi!