Zsákutca; Q 5955

- 37 Te hozd a poharakat, én vinzem r bort! ZOZOí /Feláll/ Szívesen. De mondd, Gábor, csakugyan nem volt még elég? OLGA: A poharakat viszem én, a bor meg itt marad! Ne túlozz mindig, Gábor! Hiszen már zavaros a tekinteted! GBOR: Ne vicceljen már, asszonyság! Ke vicceljen! Hiszen még nem is ittam! Gyerünk, Zozó, a poharakkal! /Feláll, lehajol a demizsonért/ OLGA: /Megfogja Gábor karját/ Nemi G BOR: /Felegyenesedik/ Hogyhogy nem? OLGA: Elég volt mára, Gábor! Ne felejtsd el, hogy / vendéged van! v » GÁBOR: /Szavalva/ A vendég azért vendég, hogy vendég legyen! árt meg azért iszom, ert helyette is iszom. Hna! OLGA: Nagyon szépen kérlek, hagyd itt e, bort! GÁBOR: Micsoda?.., Hát én még a saját házamban sem ihatom annyit, amennyi jól esik? Ki vagy te, hogy igy parancsolgatsz velem? Az anyám talán? Vagy a szeretőm, akinek a pé zén élek?... t •• vette n bort, ón te? /Ondit/ ít ki kereste meg rá a pénzt, én, / gyte?... Erre felelj, aztán siránkozz! OLGA: Gábor, az isten szerelmére kérlek, hagyd abba! Hiszen máris elment a józan eszed! G TO'í: "/Felkapja demizsont, tölt, iszik/ Elment?... — Nem, csak ont fog elmenni!.., /Ujrí tölt, felemeli a poharat/ Látod?... ízt azért, mert meg akarsz szégyenítinl a vendégem előtt. /Felhajtja, újra tölt, újra felemeli a poharat/ Hát ez látod-e?... Ezt meg azért, ert azt akarod megmutatni, ki az ur a házban! /Nehézkesen kiissza a bort, leteszi a poharat.