Zsákutca; Q 5955

JUDIT: /Hidegen/ Köszönöm. Kem ezért jöttem, hogy leüljek nálad. Azért jöttem, ert azt hittem, még - saradt bennetek annyi józanság, hogy bebizonyíthassam előttetek ennek a M gazembernek a nyomorult voltát. Ugy látszik, késtem n hány hónapot... A sel is, csúszós szavaival, a megingathatatlan nyugalmával és örök mosolyával benneteket is behálózott... i Hát nincs, végképpen nincs bennetek egy csöppnyi önérzet vagy egy ici-pici szeméremérzet?... Lt vártok:, mit vár attok ettől a senkitől?... A tiz körmömmel ástam ki a szemétből, az elenettségből tiz évvel ezelőtt, regbabonáztak a titokzatos szemei, a mólyértelmü, rejtélyes mosolya és azok a sima, puha, tapadás, selymes szavai., amelyek ugy ömlöttek a szájából, mint a forrásvíz... Azt n kiderült, hogy a szemei azért olyan titokzatosak, mert mögöttük nincs, egyszerűen nincs semmi... A mólyértelmü, rejtelmes mosoly meg -mit b nom én, kimondom nyíltan! - közönséges bujaságot takar... iát nem vettétek még észre?... inden nő kell neki! Fiatal, öreg, szép, csúnya, sánta vegy kancsal: egyre megy... óit, de amellett gavallér, finom gavallér! Kérdezzétek csak meg tőle: hogyan lehetett hajnalig tartó dárldókat rendezni az ő jövedelméből?! OLGA: /Hevesen/ Tévedsz, Judit! Zozó serami mást nem Hozott, csak egy csokor virágot! JUDIT: Hahaha! Hát nem igy szokott kezdődni?... it gondolsz, bolond ez az ember? Egyelőre csak virág... Ugy látszik, nem ismered még az üzleti elveit. ü, fiam, nem ad előleget semmire, 6 nem vásárol meg tisztességes, derék ajodonokat vagy asszonyokat! Óh, nem! Ő csupán gáláns lovag, aki - utólag ajándékoz. A felejthetetlen 'rák rö- emlékére!...