Zsákutca; Q 5955

-27 az, talán meg is beszéltétek? OLGA: /Éitetlenül/ Mit? ELLA: /Sokáig, fürkészve nézi Olgát/ OLGA: /Szilárdan állja Ella tekintetét/ /Hosszabb csend/ ELLA: Hagyjuk hát... Most ner érdekel semmi más, csak az, hogy téged megmentselek, OLGA: Kitől? ELLA: Zozótél.... Tudod te, ki az az ember? OLGA: Éppen olyan jól tudom, mint te, ELLA: Biztos vagy ebben? OLGA: Mindent tudok róla, ami engem érdekel! ELLA: Lehet, De hn most elmondanék neked például egyetra st a múltjáról... OLGA: Nem érdekel a múltja. Semmiféle mult nem érdekel! Csak a jelen és a jövő!.,. A múltja!... Kinek nincs múltja? Öt sem a gólya hozta és nyilván nem oxigénsátorbél szemlélte harminchat éves koráig a világot! ELLA: /Szárazon/ Valószínű, hiszen házas... OLGA: Ugy van. És valószínű, hogy nem csupán a felesége volt az egyetlen nő az életében. Annál inkább! He felejtsd el, hogy nekem nem csak férje*; van, hanem két gyerekem is! ELLA: Szóval ezért... OLGA: /Közbevág/ Mi csőd lkoznivaló van ezen?... Végre van valaki, aki nem csupán a családanyát ltja bennem, hanem a nőt ia. Két kamasz gyerek ellenére. Ki hozta ma a születésnapi virágot?... Talán Gábor?... Iíem. 'ózta. Gyen éd, udvarias, figyelmes, soha nera erőszakos. Ugyanakkor merész, sebesröptü, fantáziadús, e őr... Sohasem unalmas. Szóval: férfi!