Zsákutca; Q 5955

- 21jókomára, a Karácsonyi-fiut is csak dicsérik... /Felveszi a puskát, nézegeti/ És mégis: micsoda emberek lehetnek ezek, hogy egy puskát -érted-e?,,, egy pucáét, nem egy habverőt!igy adnak ki a kezükből!,.. Hát van ezekben az emberekben lelkiismeret? Hiszen, az édesanyjuk iotenségit, az nem igaz, ho y ne tudták volna: a puska nem tökéletes! De nem. A legnagyobb lelkinyugalommal a markába nyomják annak a szerencsétlen öreg Sósnak: "nesze, itt van, menj vadászni vele" , aztán, ha csütört köt mond, hát legfeljebb a vaddisznónak lesz jó vadászata aznap!... Mint tizenkét éve, amikor a fiatal házas Pogány Janit belezte i a kan!... Kik ezek az emberek?.,. lik ezek?... Nem fegyvermesterség az ő seoterségük, hanem kutyapecérség! Csak két kutyapecérnek lehet olyan vastag a bőr a képén, hogy cs"t rtököt mondó puskát adjon ki a kezéből!.., /Vis zatáraasztja a puskát a falhoz/ Nehéz volna felsorolni, mi mindent csináltam már meg ebben a hánytvetett életemben. Több, mint husz éve dolgozom a szakmában, de a kezemből rosszat soha ki nem adtam. Holnap megcsinálom a puskát, Sohasem rajongtam a vadászatért, de én majd példát mutatok annak a két csirkefogónak, példát abból, hogy milyen hát a lelkiismeretes munka?!... Én magara megyek disznóra vele, ZOZÓs És ha megint csütörtököt mond? GÁBOR: Olyan nincs. De ha mégis, át végezzen velem a vad ott, mindjárt a helyszínen. Tudod, mi volna az? Rosszá munkát végezni akaratlan? Az Kovács Gábo ra olyan szégyen volna, hogy leégne a bőr a képéről, világnak menne kétségbe sésében, addig orditona, mig a világ össze nem dőlne és el nem süllyedne vele együtt!... /Kis szünet után, hangosan, a lakás irányába/ ti z ördög van azzal a demizsonnal?...