Zsákutca; Q 5955

- 13 ELLA: /Szárazon/ Sajnálom Zsuzsát. Azt hiszem, most neki volt in zs .. • OL' : /Vér nimcIíi v-en/ ág te is ded?... !• t v miért?... Azért, 't ót r.vere en vt n, most már a rabjuk is legyek? Soha nem éheztek, soha nem fáztok, rongyos ruhában sem kellett szégyenkezniök 3oha! Tudom én, mi az anyai kötelesség!., De én?,.. Ki törődik velem? ekem ne i lehet meg a magam élete? Hol olvasható az a szabály, hogy a szülőnek minden i tettéről számot kell adnia a gyerekeinek?... Hagy mamiasz, komoly lány, igazán benőretett volrc. -J. C C fejel Igya!••• Anyu így, anyu ugy!.. Mindig esek anyu! Ilát ón soha többé már más se lehetek?... /Ifólvíny pillanatnyi csend után Zozóra mosolyogva/ Ne haragudjék ezért s kitörésért, de néha már igazán nem vagyok ura ez idegeimnek, •'•-.rz.- .szí ó cr az élet ír-.*, F.oző!... ZQZÓt /Dünnyögve/ Hát igen! Néha igazán nem ártana epy T x\ kis kikapcsolódás! ELLA: íin kikapcsolódja... néha! Hágát, Sózó, igazán nem lehet azzal vádolni, hogy nem játszik nyilt kártyákkal! OLGA: /Kegbántódva/ Ugyan, Ella, cssk nem veszed komolyan ezt... ezt... ezt ©z egészet? Hiszen... GABI: /Fülig porosan berobog u ker'kpárral az uccáról/ Nyertem! Én nyertem! /Leugrik a kerékpárról, majd a helyére tolja. Járás közben biceg./ OLGA: Gobi! Mi történt veled? ösent isten, hiszen te sántítasz! GABI: t. 'áá..• semmi az egész... Csak amikor az árkon ugrottunk át.,. De igazán, anyu, nem én tehetek róla... ott volt az a féltégla a fűben és... iguzán... csak alig érzem. OLGA: Alig érzed! Hiszen alig állsz a libádon!