Sárkányok; Q 5954

25 Karmin: Te vagy az, miniszter ur? Szervusz! Parancsolj, kérlek. Min.i Hogy van a család? Kármin: Köszönöm к rdésed.... Min.: Te Gusztáv, mi van azzal a Zoltaival? Kármin: A mi kis felfedezőnkkel? Éppen most foglalkozom az ügyével, két napra, hogy botrányosan elrohant, azóta nem is jelentkezett, ugy nogy ki.... Min.: Tudok róla. Vedd ugy, hogy én igazoltain, Kármin: Kérlek, ahogy parancsolod ... öö ... csak nem járt nálad? * \\ * Min,: De igen. Beszélgettem vele. Kármin: És?... Min,: Neked mi a véleményed róla? Kármin: Hát ... öö ... tudod ... tulajdonképpen... Min,: Nekem ugy tünt ... mintha lenne benne valami /kacsint Zoltai га/. Kármin: Igen, Tulajdonképpen szimpatikus fiu. Én az első pillanatban láttam rajta, hogy tehetséges. /А miniszter a telefon felé mutat ujjával/ Csak ... kicsit még vad. '. \ v \ Min.: Nem volt időd megszeliditeni,.. Kármin: Hehehe! A te humorod.,I Valóban, nehezen kezelhető.

/А miniszter mutatóujjával megfenyegeti Zoltait/ Hogyis mondjam neked... Olyan darabos. /Hirtelen/ Mint a kőszikla! Min.: /Végignéz Zoltain, méregeti, aztán összerántott vállai közé huzza félrehajtott fejét/. És a ? unkája? Hogy dolgozik? Kármin: A munkájában is olyan. Min,: Mint egy kőszikla? Klrmin: Hehe! Nem, Olyan darabos. Hanyag, Már féltem lemenni a szobájába, mert minid olyan grandiózus rendetlenség fogadott, hogy vertolulást kaptam, aráikor meglátta;«. Tudod, hogy milyen kinosan pedáns vagyok. Ki nem állhatom a rendetlenséget, Ott laeg halomban állt az asztalon minden elképzelne tő pupirnemü. Most meg, képzeld, elkallódtak valahol a jegyzetei és meg о van megsértődve! Az lett volna a csoda. Min.: Nekem az a benyomásom, nogy volt. Na, mindegy, elveszett, nincs! H^nem, nogy a jövőben ne veszhessen el. íja egyálta; , mindegy, ugy gondo« dőlsz, jó lesz igy ?