Sárkányok; Q 5954

17 Zoltai: Hallgass! Az ut, amelyen mennem kell nehéz ós fáradságos. Téged eddigi életed nem fáradalmakra készített elö. Ez az ut pedig lehet, hogy ingoványba vezet. Lehet, hogy sehová... Jutka: Akkor is veled megyek. Zoltai: AZ ut keskeny. Ketten nem férünk el raj*ta! Ha te is velem jönnél, /minden szét tagol/ csak a kényelmesebb, szélesebb uton mehetnénk. A eiyik veszélytelen és révbe vezet... Nekem viszont az az ut lenne fárasztóbb, Jutka,: Se® akarsz szeretni, Zoltai: Nem. És te sem szerethetnél. Mert az, aki a kényelmesebb uton veled menne, az már nem én lennek. En csak akkor maradhatok önmagam, ha egyedül vágok neki annak a keskeny ösvénynek, amely járatlan utakon vezet, és megtagadom magamtól az életet. Jutka: Értelek. /Lassan fel 31, ránéz Zoltaira, majd mozdulatlan felsőtesttel kimegy/. Zoltai fáradtan odamegy az üvegablakhoz, homlokát nekitámasztja, két karját ráfekteti és hosszan néz ki az alkonnyá való délutánba. Hetedik kép. Szin ismét az Atomterv irodája. Egy brokát és egy pepitaruhás álarcos tartózkodik a szobában, -egy iratot tanulmányoznak. Zoltai átmegy a szinen.- Bólint feléjük. Visz zabé lintanak. Pepita: Te, ez a Zoltai volt! Brokát: Igen. Itt dolgozik. Nem is tudtad? Pepita: Hát mégis felvette az öreg? » Brokát: Fel. Péter egy gyenge pillanatában rábeszélte. Tudod, Péter milyen jól fekszik az öregnél, a Zoltainak meg jo barátja, együtt jártak egyetemre. Pepita: Könnyelműség volt. Hiszen ez tulajdonképpen autodidaktának számit, nem is szakmabeli .Szerintem az intézet juiiirnevét rontja, ha ilyen álomlovag is dolgozhat benne. 0 Brokát: Nem is nézik itt jő szemmel. Senki nem barátkozik vele. * .... 0 Pepita: Na és csinált már valamit? * Brokát: Ugy tudom semmit, Eddig csak számolgatott, tervezgetett. Meg az elméletét irta le emlékezetből. Jó, mi?