Sárkányok; Q 5954
Zoltai î /Folyta tas/ Nagyon örülök, hogy becsű letet vagy, köszönö® az őszinteségedet. Most látom csak. milyen nehéz ut előtt állok. Még ha meglennének a jegyzeteim, akkor is nagyon nehoz lenne. De igy?... Tiszta szllnalonhare. Péter: ÉN a te helyedben... Zoltai: Be, ne Péter, fiagyd. Barátom vagy.... de az én életem csak az enyém. Nekem kell végigélni. Péter: Ahogy gondolod. /Rövid szünet/ In mindenesetre megérobálok r indent, hogy behozza lade, az intézetbe - csak azért is - és ha egyszer sár bent vagy, m ndjárt könnyebb lesz. * ' " * —.. < , Zoltai: Meglátjuk. Péter: Mihelyt eredményt érek el, értesítelek, /Feláll/. Addig is jo iunkát. Szervusz 1 /Kőzetfognak/. » „ ...... Jutka: /Falöi eli állát a székről és odaszól Péternek/ Én még maradok f * " » * ». Péter: /Csodálkozva néz hátra, aztán megvonja avállát./ Akkor szervusz ! - /Elmagy/. Zoltai: /Folytatja munkáját, rajzol, számol, de látszik rajta, hogy ideges, zavarja ot a lány jelenléte, aki csak ül a háttér ben és néz./ Mondja, miért néz maga engem? Es miért maradt itt? Jutka: /Bem szól semmit, csuk mosolyog/. Zoltai: /Egy darabig még matat az asztalon, aztán kitör/ Igy nem tudok dolgozni ! /Lecsapja a ceruzáját/. Na, mit akar,... na gyerünk, bökje kii Jutka: /Tisztán és érthetően, szinte tagoltan beszól/ Szeretlek. * Zoltai: /Ijjedten a lányra néz, kinyitja aszóját, becsukja, felugrik, járkálni kezd a teremben. Megsimogat egy szobrot. A lány szeme követi. Megáll a lány előtt, le joi, ránéz, kinyitja a száját, becsukja, majd újra felegyenesedik és tovább jár fel-alá/ Pont ez hiányzott nekemI Mit altar evvel? /Hirtelen megáll Jutka előtt és ráförmed/ Hány éves vagy? •j, : .« * Jutka: /Tágranyilt szemmel pillant fel/ Tizenhét. Zoltai: Na tessék! /Újra járká. aztán leül egy székre, megint feláll, laül egy másikra, közelebb Jutkahoz./ Bátor kislány vagy. De ennek semmi értelme! Jutka: Nem tetszem neked? Zoltai: De igen. le az nem fontos. Én mm engedhetem meg magamnak azt a fényűzést, hogy veled foglalkozzam. Különösen veled. Hiszen éppen a te apid... Jutka: /Felfortyan/ Nem érdekel a napám! ö egy más világ. Én nem ugy gondolkozom, mint o, /Újra kedves hangon/ Azt pedig tudón, hogy te nagy e ibér vagy, Zoltai: Honnan tudod?
