Sárkányok; Q 5954

11 Sain ugyanaz - Íróasztal n ' lkü 1, ele-tér fei©. Zoll i jobbról lassan megy át a színen. Háttérben vele a^ykááksm egyidős kopaszodó férfi ül, Péter. Világoskék ruhát nord, álarc nincs rajta. Péter: Zolii Zoltai: /odanéz*, halványan elmosolyodik/ Szervusz, /kezetfognak/ Péter: Halion benn foltà a főnöknél. Mit intéztél. Zoltai: Semmit, Kinevetett. 'liée: ajánlott fel, Péter: ás nem fogadtad el? Zoltui! Nem. Nem kéregetni jöttem, én kísérletezni akarok. Páter: Az nei olyan egyszerű. Van aki örülne, ha ide kerülhetne. Aki itt dolgozik, annak mar rangja van. Zoltai: Rangja; igen. Neked is rangod van! Meg vagy elégedve? Péter: Meg, Pénzben értem. A munkámat is szeretem. Mi kell még? Zoltai : Vi lói n nem hi nyzik seumi? Elégedett vagy? Szor almas hangyaii unk e... Péter : A táreadalomnak erre is szüksége van... Zolt Л : Erre is... Neu. « indi gondolkoztál igy. Emi kezzúl csak vissza at egyetemre, mikof esténként tanulás ut n vagy közben is, hu ugy adódott, elábr ndoztunk a-jövőről, arról a világról, amely arra vér, hogy mi megváltoztassuk ,.. Péter : Ábr ndozáe... Zoltai: Igen ábrándozás. amíg meg nem va lé altjuk. Ha el пей f.-» radunk közben, na ledőlünk eg

y kiceit megpihenni, hogy aztán ott is maradunk mindörökre. Pedig, Peter, a világ még íi

dit is arra var, hogy megy ltóztaseuk.. .de, csak rí változtunk meg... Pét3r: Ugyan zolil /Melegen felnevet/ Te mindig az a táglelkü álmodozó vagy » nem változtál semi it, до ne haragudj, egyszer tudomásul kell vermünk, hogy a vil g nem olyan mint as, ilyennek i elképzeltük! Sok minden egészen másképp fest a valóságban, mint a mi reményeinkben. Es nem minden a v ltoz s. Zoltai: Tudom, Te mar a nyugalmat is értékeled,Sőt talán csak azt, En neu . Nem merek megpihenni, flek, hogy örök nyugi lom, örök tespedés lesz belőle, ha csak egy pillanatra is megnyugszom, megszűnik...